... szeretni,
ahogyan várod,
de rozsdás könnyek
hullnak szomorú
csendéletű arcomra;
vágyam fennakadt
félelmem gátján,
így marad
minden ingatag.
Talán, ha tavasz jönne,
reménnyel telve,
s nem dércsípte
levelek agóniáját
látná két szemem;
belédfeledkeznék,
s nem fojtogatnának
szorongás szőtte képzetek.
... |